2008 október 9. | Szerző: duma |

Végre megint van egy kis meló. Ennek örülök, mert kell a pénz. Nagyon. Főleg most, hogy Daninak kell venni cipőt, kabátot is lassan.
Ma nagyon sok rajzot csináltak az oviban, és kirakták mindegyiket a falra az öltözőjükbe. Gyorsan én is megszemléltem csemetém művét. Hát, mit mondjak. nem lesz belőle Picasso, sőt Renoire sem az már biztos. Azért a gyerekek többsége már egészen szépen tud rajzolni, színezni. Dani meg egy vonatot rajzolt, de inkább hasonlított egy kormány nélküli biciglire, aminek nincs se lánca, se pedálja. Tudom, tudom, tudom. Minden gyerek más, és ne hasonlítsam a többiekhez a manóvárimat. De amikor olyan szép színes műveket láttam, az én fiamé volt szerintem a “legprimitívebb”. És ilyenkor kicsit elkámpicsorodom. Jó, itthon sem szeret rajzolni, se festeni, se színezni, néha el tudom kapni kósza 10 percre, de aztán közli, neki ennyi, elég, nem akar ezzel foglalatoskodni tovább, nem érdekli ez az egész. Úgy vettem észre nincs türelme hozzá, és mint ha ez túl macerás lenne számára.
Délután kimentünk a játszótérre, elvittem magunkkal Tomit is. Nagyon jól érezték magukat. Míg én anyuval néztem a tévét, hallom Dani énekeli a Thomas-os film dalocskáit. Aztán feltűnt, hogy csend van. Bemegyek a szobába és mit látok? Dani elaludt. Lehet, rosszul tettem, de azért még sem járja, hogy negyed 7-kor aludjon. Messze van még a reggel, főleg hogy nem fürdött még és nem is vacsorázott. Na, hát felébresztettem, és tökéletesen megértettem, hogy nem tetszését nyílvánította ki nekem. Kért lekváros kenyeret vacsorára, megette, majd gyorsan lefürdettem és át is öltöztettem pizsire. Megkérdeztem mi a baj? Mondja fáj a pocakja. Gondoltam ártani nem ártok vele, kapott pár csepp Espumisan cseppet. Most tíz perce már azt mondja, hogy jól van, kér nyalókát. Aha, tudod mikor drágám………….. Azt…….Egy kis kekszet, azt kaphatsz. Hát, jó, ebbe beleegyezett. De valahogy akkor sem tetszik Dani. Gyorsan lekopogom (koppkoppkopp) remélem nem valami betegség bújkál benne. Azt nagyon nem lenne jó. Főleg, ne hétvégén, az a leggázosabb, mert ugye az ügyelet nem itt van a környéken. Szóval azért kicsit aggódom. Nagyon aggódom………… De látom, azért most egészen jól van, mert most mászott le vonatozni. És már fennhangon énekli, hogy: – Mééégiscsakmegcsináltuuuuk, a reptéééérmárkééééészenááááálllll!!!! …………………
És holnap szüreti buli az oviban. Szüretelni fognak a manók, lesz utána közös mustivás, paprikáskrumpli, meg palacsinta, meg süti, meg még sok más finomság. Ott a helyünk, biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat…..

Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Szió! Sajna én is konstatáltam, hogy Eszterem bizony nem áll rajzilag a helyzet magaslatán…én vagyok itt a rajztanár…: )
De nem eröltetem, ha nem megy.
Most próbálgatja a szárnyait, ha valamiben tehetséges, majd arra koncentrálunk.
Szia!
Ne izgulj a gyerkőc rajztudása, vagyis nemtudása miatt, van még idő fejlődni, ügyesedni, egyébként az én fiamat se lehet rávenni, hogy rajzoljon, ő tudása kimerül egy csiga rajzolásában. Holnapra szép napot a szüreteléshez a manónak.
Pusz
Remélem most nem én terjesztem a hányós-hasmenőst!:))
A rajzzal pedig ne foglalkozz.Ha nincs hozzá érzéke/kedve,hát Istenem.Majd lesz máshoz!:))