2008 október 27. | Szerző: duma
Én soha eddig nem szerepeltettem Danit. Nekem ő a legszebb a világon, mondjon bárki bármit is. De ennek nem tudtam ellenállni.
Mint tudjátok nem tudok linkelni. De ha bemásoljátok fenntre a keresőbe, kiadja. Kíváncsi vagyok ki találja meg Danit. És ha már ott vagytok, küldenétek rá egy szavazatot? Na, jó, elárulok valamit. A kódja: 1648 És ne ijedjetek meg, nem kell sms-t küldeni, csak a kép alatt lévő kódot beírni és egyet klikkelni. Köszönöm előre is. :-DD
Tiszta gyagyafalvi vagyok nem? :-DDDD
http://www.babamamatudakozo.hu/disneyoniceprincessclassics/verseny/?kat=m&tol=15&hszpo=15&ord=nevezes_datumadesc
2008 október 26. | Szerző: duma
Nos, én nem tudok linkelni, mint tudjátok. De a játékban benne vagyok persze. Ki nem hagynék ilyen alkalmakat. 🙂 Előre is bocsánat, de linkek nélkül fogom megcsinálni.
Engem Szulita “pécézett” ki.
SZABÁLYOK:
- Linkeld be a blogodba azt, aki kipécézett
- Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különleges, akár hétköznapi
- Pécézz ki 7 embert, nevezd meg őket, és linkeld be a blogodba
- Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukban, hogy ki lettek pécézve
1. Szóval nem tudok linkelni, de fennt láthatjátok Ádám anyukájának blog írójának nevét. Köszönöm Szulita, hogy másodszor is megtiszteltél ezzel a kedves dologgal.
2. Nos nézzük a 7 dolgot rólam:
– Először is, anya vagyok, és ez a legfontosabb az életemben. A fiam mindíg is az első helyen lesz, bármi is történjenek az életünkben. És imádom őt mindennél jobban.
– Másodszor, oroszlán vagyok. Igazi, vérbeli oroszlán a javából. És erre is büszke vagyok. Ráadásul az aszcendensem is az,úgy hogy jaj…………. 😀
– Harmadjára, nyitott vagyok. Érdekelnek a világ dolgai, a világ csodái. És érdekelnek az emberek, mert olyan sokszínűek. Nem zárkózom el semmi új elől.
– Negyedjére, szeretek táncolni. De nagyon. Itthon szoktam művelni most már, de fiam születése előtt még bárkit le tudtam táncolni. Bármilyen zene jöhet, ha nem lakodalmas, és nem Zámbó family.
– Ötödjére, egészen jó humorérzékem van, és szeretek nagyokat nevetni.
– Hatodjára, igen kritikus vagyok mindennel szemben. De mivel én sem vagyok tökéletes, így megpróbálom mindíg a másik oldalt is megvizsgálni.
– Végül hetedjére, szociálisan érzékeny vagyok. És mérhetetlenül nagy az igazságérzetem.
Bomcsi
Kismadár
Forgószél
Henczi
Phoebaby
Caroline
Jane Wonda
És akkor kihagytam Mártit, Vadmacsekot, Bizonytalanságot, Hívatlant, Rzsot, Motyit, Gombaine44, és még azokat, akiket nagyon szeretek olvasni. Remélem senki nem haragszik meg. Remélem továbbadjátok valaki másnak ezt a játékot.
Puszi nektek, ma ennyi voltam, holnap vár rám ezer dolog.
2008 október 24. | Szerző: duma
Jaj, Manyikám, régen még megboldogult
lánykoromban én is vittem a könyvet mindenfelé, amerre jártam. Sőt még
az utcán is olvastam. Neki is mentem pár embernek olyankor, de nem érdekelt. Habzsoltam a különféle írásokat, és roppant élveztem. Különben is vigyorogjál csak, tudod a mosoly szépít! :-))))))))))))
Most jártam Aranyomnál, és eszembe
jutott valami. Mert most kicsit “irigykedve” olvastam őt. És az előző
bejegyzésemben írtam egy apró mondatot arról, hogy most kicsit
magányosan érzem magam. Hát igen. Pár napja, vagy inkább pár hete egyre
jobban hiányzik egy társ. Mert nincs kivel beszélgessek. Mert már egy
ideje baromira unom, hogy mamával meg a gyerekkel beszélgessek. Dani
este kidől, én meg unalmamban tévét nézek. Olvasnék, de akkor fel kell
kapcsolnom az éjjeli lámpát, ami a fél szobát bevilágítja. És jó lenne
ilyenkor beszélgetni valakivel. Aki nem az anyám, és nem a 4 és fél
éves fiam. Szóval most azért jó lenne ide mellém egy “okosember”.
Akivel beszélgethetek, akivel veszekedhetnék, akivel együtt örülhetnék,
és búslakodhatnék.
De, hát jobb híján marad a blog. Viszont itt nem
szeretek panaszkodni, bár tulajdonképpen nincs is miről. Csak…….
2008 október 24. | Szerző: duma
Jól eltűntem mi? Hát igen. Nagyon elfáradtam a héten, pedig csak három napot dolgoztam. Mégis olyan volt, mintha két hétig egyfolytában azt csinálnám.
Már régen volt olyan nap, mint szerda este. Nem bírtam tovább, és este 10-kor szó szerint beájultam. Pedig imádom a Született feleségeket nézni, de még House-t sem tudtam kivárni, míg vége lesz. Reggel pedig 8-kor Dani simogatására ébredtem, és még úgy tudtam volna aludni. És bizony most kicsit el is lustultam. Meg valahogy most azon kivételes napokat élem, hogy picit rám tört a magány érzése. Pedig, hát tudjátok, nálam ez nem igen szokott
előfordulni. Talán az ősz, a morc idő, a hideg és a bezártság teszi ezt velem. Jó lenne, ha megint tavasz lenne, jó meleg, kimenni a szabadba és órákig kinnt lenni. Nem szeretem ezeket a durcás őszi és téli hónapokat.
Danim szerencsére jól van. Csodálkozom is, hogy október vége felé tartunk és még nem volt beteg. Tegnap és ma is rengeteget segített nekem itthon. Például mosogatott. Illetve csak imitálta, mert pacsálásnak lehetne nevezni, amit művelt. Viszont krumplit pucolt, és mindent a kezem alá tett, amit kértem tőle. Sőt, mikor megkértem, hogy a hűtőből hozza ide nekem a margarint, a tejfölt és a tejet, akkor rám szólt: – De anya, csak két kezem van! És átment a kisboltba, söpörte a teraszt, ma port törölt velem, és fel is mosott.
És a legújabb bolondériája, hogy beszél magában. Mondjuk én is szoktam, nem is ezen lepődtem meg. Hanem, hogy a wc-n is. Ott üldögél és beszélget, énekel, dúdolászik, szaval, mesél. Már elnézést az erősebbik nem képviselőitől, de tipikus férfi. A wc-n képes ülni félórákat úgy, hogy csak pisilni indult. Volt egy nagyon régi ex-em, na az könyvvel a kezében képes volt ott üldögélni órákig. Ha meg fürdött, kóla, kávé, cigi és könyv nélkül be se lépett a kádba. És fél napokat eltöltött a fürdőben (istenem boldog idők). Ma délután Danit kiküldtem kicsit futkározni a cimborájával, de negyedóra múlva már jött is be. Ennyi elég is volt, bezzeg, ha nem engedtem volna ki, akkor itt toporzékolt volna biztos.
És íme most a mai nap zárásaként Dani egyik új kedvence Snufy. Sajnos csak spanyolul találtam meg, magyarul még senki sem töltötte fel, de nagyon aranyos.
2008 október 19. | Szerző: duma
Na, még 5 bejegyzés, és indul blogom harmadik szériája. Az én drágakicsifiam tiszta gyagya. Végre gyönyörűen süt a nap és ő nem akart kimenni játszótérre. Pedig aztán még ülhet itthon eleget. Most éppen festeget, pirossal. Hogy mit ne kérdezzétek, még készül a mű, majd csak a végén derül ki, hogy mit is ábrázol a nagy mű. Na, meg Eperke és barátai megy a háttérben. Délelőtt kiment a teraszra, de fél óra múlva abból is elege lett. Így most itthon punnyadunk. Bár tulajdonképpen igaza van, a játszótéren sem változik semmi, egy éve mindíg ugyanazok a játékok, elhiszem, hogy únja. Na, de ilyenkor hogy magyarázza meg az ember neki, hogy más gyerek mit nem adna, ha ilyen téren játszhatna. Na, de mindegy, ő tudja mit akar. És mostanában egyre többet énekel, meg dudorászik. Jó hallgatni. Igaz, néha a felét sem énekli el, vagy felcseréli a szavakat, de olyan aranyos. Most a Snufi-t énekli, aki jártas a minimax-on, tudja melyik ez a kis dal a szürke nyusziról.
Holnap meló, nagyon nincs kedvem hozzá, így a péntek után. Annyira el tudják venni a kedvem az ilyenek. Na, de kell a pénz, ha Lego vonatot meg akarom venni karácsonyra.
Tenni akartam fel egy kis játékot ide a blogba, de akkor leáll az egész. Úgy látszik túl sok lenne neki. Pedig nagyon klassz, biztos élveznétek.
A képet pedig küldöm minden kedves blogbarátomnak, illetve blogbarátnőmnek! :-)
2008 október 18. | Szerző: duma
Lassan intézhetem a következő blogom kinézetét. Ugyanis 127 bejegyzésnél tovább megint nem enged. De miért? Mindegy is, már kezdek belejönni.
Hát olyan sok minden nem is történt ebben a pár napban. Dolgozom, mert, hogy sok a meló. Főnökcsajszi megint túllépte a határait. Mert annyi munkát vállalt be, hogy három embert is elbírna. Helyette vagyok ugye én, meg egy csajszika, de hát vele nem vagyok ki a vízből, mert az a pár óra, amit elszenved, attól nem megyek a falnak. Én meg csinálom gőzerővel, hogy haladjak is, meg némi pénzt is keressek vele. Illetve keresem én mindíg, csak nem találom. Talán ma este hát ha megnyerem a lottót. És akkor bizony nem fogok dolgozni. Helyette tanulni fogok. Na, de álmodik a nyomor.
Szóval főnökcsajszi baromira felhúzott pénteken. Mert ő ugye, a nagy ász ebben a szakmában, mindíg kérkedik, hogy ő mennyit meg tudott csinálni, míg aktívan dolgozott. Hát, most valahogy nem akaródzik neki csinálni, pedig hát ez az ő melója, én csak alkalmival vagyok ott nála. Tehát, semmi sem kötelező. Nekem. Délután telefonál, hogy állunk. Mondom csináljuk, de még rengeteg van hátra. És mondom, holnap nem jövök dolgozni. Erre rámförmedt, hogy mi az, hogy én nem megyek, mikor munkanap van szombaton is. Mondom, mert dolgom van, és nem érek rá. Nincs ovi, mert nevelés nélküli munkanap van, és egyébként is. Azt már magamban mondtam, hogy miért nem vesz fel pár embert még, ha ennyi munka van. Túlnyújtózta a takarót. Ha belennék jelentve rendesen, akkor aláírom igaza van, és megyek. De mivel alkalmival vagyok ott, örüljön,hogy egyáltalán még én bemegyek, mert rajtam kívül úgy sem fog ennyiért találni senkit. Tehát, most ott tartunk, hogy én teszek neki “szivességet”, és nem fordítva. Na. És, ha nem tetszik, nem kötelező nekem ott dolgozni. Úgy felhúzott, hogy csak na…
Egyébként nincs semmi különös. Dani továbbra is imádja az ovit, szereti a kosarat meg a judo-t. Sőt most 2.500.-Ft-ért még színházbérletük is lesz, minden hónapban egyszer egy szerda délelőtt elmennek egy gyerekelőadásra. Nagyon örülök neki, hogy ilyenre is gondoltak, az utiköltség pedig 400,-Ft lesz, busszal fogják vinni őket és ebédre már vissza is érnek. Szerintem ez nagyon jó kezdeményezés.
Ami a kenyérhéj nemevést illeti, nem változott semmit még, de előbb-utóbb úgyis rá fog kapni biztos vagyok benne. Most újabban leveses lett a lelkem, imádja a zöldséglevest, sok répával és most nagyon nyerő a betűtészta. Ugye emlékeztek rá a békebeli időkből? Ugyanazt csinálja, mint annak idején mi. Kihalássza a tésztét a tányér szélére. Ott tanuljuk a betűket és a számokat. Persze, még nem megy neki, de szerintem kezdetnek ez tök jó. És legalább összekötjük a kellemest a hasznossal.
Jaj, meg most látta a minimaxon a Lego vonatot. Hát, totál bele van zúgva. És már most mondja, hogy karácsonyra azt fog kérni. És mikor fog már hullni a hó, és mikor fog jönni a Télapó,meg a Jézuska, hogy hozza neki ajándékba a vonatot. Na, azt hiszem már most nekiállhatok gyűjteni rá, mert tuti nem fogom megúszni olcsón. Tényleg megyek és meg is nézem a neten, mennyibe kerül.
2008 október 15. | Szerző: duma
Jelentem sokat dolgozom, de hétvégén bepótolok ám mindent. Most megyek zuhanyozni, enni, aztán alszok egyet És puszilok mindenkit, ne aggódjatok, nincs semmi baj.
2008 október 11. | Szerző: duma
Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Kezdem inkább a rosszabbal, amiért sírok. Egy kicsit csak. Szóval meghalt anyum öccse. Pénteken délelőtt telefonált anyu, hogy Öcsi bátyja csütörtök este a kórházban meghalt. Otthon összeesett, rohammentő vitte el, de már nem tudtak rajta segíteni. A gyilkos kórt is legyűrte, de úgy látszik a szíve legyengült. Öcsi bátyjának a felesége is rákban halt meg lassan 15 éve. A két lányából az egyik Olaszországban dolgozik, pontosabban Szicíliában, a kisebbik pedig Pesten dolgozott. Borzasztóan sajnálom, mert nem volt rossz ember. Bár engem isten igazából nem érintett olyan mélyen, mert csak sima ismerős szinten voltunk, köszöntünk, ha találkoztunk egymással, és kész. Unokahugaimmal is ez a helyzet. De bizony, mikor hazamentem és anyu zokogott a vállamon, bizony elpityeredtem. Mert nem bírom elviselni, ha az embereket sírni látom, főleg, ha ilyen nagy fájdalom és veszteség éri őket. Átéreztem anyu nagy fájdalmát, csak percekig álltunk a nappali közepén. Nem szóltam semmit sem, mit is mondhat ilyenkor az ember. Hagytam, hadd sírjon anyu. Csak érezze, hogy ott vagyok, és vele vagyok, és vele érzek. De ilyenkor döbben mindíg az ember arra, hogy ki tudja mikor döntenek az égiek arról, hogy az életünk folyama hol fog megállni. Egyébként mostanában észrevettem magamon, hogy ami eddig idegesített, az most biztonságot ad. Ez pedig mama horkolása. Néha kicsit bosszantó volt, ahogy esténként hallottam, milyen hangosan is horkol. Pár hete azon kaptam magam, hogy örülök neki. Mert tudom, hogy lélegzik, és ez biztonsággal tölt el. Ha hajnali 4-5 kor felébredek, felnézek és látom az ajtó résein át a tévé fényét, nyugodtabban alszom vissza.
Na, de félre bánat, jön a jó is. Pénteken azért nem hagytam ki az ovóda szüreti mulatságát. Mert, hát Daninak mit is mondhattam volna? Hisz nem ismerte Öcsi bátyját, nem értette volna, most mi is ez a szomorú hangulat otthon. Odaértem fél 4-re az oviba. Az udvaron szőlőlugasokat csináltak, rajta lógtak a fürtök. A nagycsoportosok kis előadást adtak elő, roppant aranyosak voltak. Aztán minden gyerek rohant szőlőt szedni. Darálóba rakták, majd onnan egy kis présbe került, és már lehetett is inni a finom mustot. Daninak annyira nem ízlett, pedig nagyon édes volt. Aztán pedig lehetett venni minden finomságot, csokit, süteményeket, zsákbamacskát. De minden gyereket inkább a játék kötötte le. Jó hangulat volt, de azért fél 6-kor mondtam Daninak, hogy ennyi elég, indulás haza. Ma is csodaszép idő volt, voltunk a játszón délután, még Tomit is elvittem. Együtt mégis csak jobb futkározni, meg hintázni, meg egyébként is. Szedtem vagy 15-21 falevelet és arra gondoltam holnap délelőtt felragasztjuk őket rajzlapra, meg festünk is rá.
Ó, már meg akartam kérdezni tőletek. A ti gyerekeitek hogy eszik a kenyeret? Mert az én édesdrágakicsifiam ugye a héját nem eszi meg. Nem tudom miért, de emlékszem, én sem ettem meg gyerekkoromban. Ez még nem is érdekelne. De, hiába vágom le a kenyér héját, a szélét akkor is ott hagyja. Az okot még nem tudtam megfejteni.
2008 október 9. | Szerző: duma
Végre megint van egy kis meló. Ennek örülök, mert kell a pénz. Nagyon. Főleg most, hogy Daninak kell venni cipőt, kabátot is lassan.
Ma nagyon sok rajzot csináltak az oviban, és kirakták mindegyiket a falra az öltözőjükbe. Gyorsan én is megszemléltem csemetém művét. Hát, mit mondjak. nem lesz belőle Picasso, sőt Renoire sem az már biztos. Azért a gyerekek többsége már egészen szépen tud rajzolni, színezni. Dani meg egy vonatot rajzolt, de inkább hasonlított egy kormány nélküli biciglire, aminek nincs se lánca, se pedálja. Tudom, tudom, tudom. Minden gyerek más, és ne hasonlítsam a többiekhez a manóvárimat. De amikor olyan szép színes műveket láttam, az én fiamé volt szerintem a “legprimitívebb”. És ilyenkor kicsit elkámpicsorodom. Jó, itthon sem szeret rajzolni, se festeni, se színezni, néha el tudom kapni kósza 10 percre, de aztán közli, neki ennyi, elég, nem akar ezzel foglalatoskodni tovább, nem érdekli ez az egész. Úgy vettem észre nincs türelme hozzá, és mint ha ez túl macerás lenne számára.
Délután kimentünk a játszótérre, elvittem magunkkal Tomit is. Nagyon jól érezték magukat. Míg én anyuval néztem a tévét, hallom Dani énekeli a Thomas-os film dalocskáit. Aztán feltűnt, hogy csend van. Bemegyek a szobába és mit látok? Dani elaludt. Lehet, rosszul tettem, de azért még sem járja, hogy negyed 7-kor aludjon. Messze van még a reggel, főleg hogy nem fürdött még és nem is vacsorázott. Na, hát felébresztettem, és tökéletesen megértettem, hogy nem tetszését nyílvánította ki nekem. Kért lekváros kenyeret vacsorára, megette, majd gyorsan lefürdettem és át is öltöztettem pizsire. Megkérdeztem mi a baj? Mondja fáj a pocakja. Gondoltam ártani nem ártok vele, kapott pár csepp Espumisan cseppet. Most tíz perce már azt mondja, hogy jól van, kér nyalókát. Aha, tudod mikor drágám………….. Azt…….Egy kis kekszet, azt kaphatsz. Hát, jó, ebbe beleegyezett. De valahogy akkor sem tetszik Dani. Gyorsan lekopogom (koppkoppkopp) remélem nem valami betegség bújkál benne. Azt nagyon nem lenne jó. Főleg, ne hétvégén, az a leggázosabb, mert ugye az ügyelet nem itt van a környéken. Szóval azért kicsit aggódom. Nagyon aggódom………… De látom, azért most egészen jól van, mert most mászott le vonatozni. És már fennhangon énekli, hogy: – Mééégiscsakmegcsináltuuuuk, a reptéééérmárkééééészenááááálllll!!!! …………………
És holnap szüreti buli az oviban. Szüretelni fognak a manók, lesz utána közös mustivás, paprikáskrumpli, meg palacsinta, meg süti, meg még sok más finomság. Ott a helyünk, biztos nagyon jól fogjuk érezni magunkat…..
2008 október 27. | Szerző: duma
Még mindíg nem tudtam rájönni, hogy a gép, vagy a rendszer, vagyamittudoménmi nem enged, csak 127 bejegyzést. Így újra nyitok egy blogot, és ezek a régiek is megmaradnak az utókornak. Remélem tetszeni fog minden odalátogatónak. Szerintem nagyon szép lett.
Szóval, keressetek holnaptól itt:
https://duma1.cafeblog.hu
(Érdekes, ezt meg be tudtam linkelni. Lehet azért, mert ez egyszerű?)
Oldal ajánlása emailben
X