2008 október 6. | Szerző: duma
Nos, tegnap megnyírtam Danit, ami ugye minden hónapban esedékes. És csodák csodája szép csendben végigülte. Nem nyafogott, nem hisztizett miatta. Pedig a nyafiműsort eddig mindíg előadta. Mikor végeztünk utána rögtön meg kellett néznie magát a tükörben. Reggel pedig az oviban az első dolga az volt, hogy levette a sapkáját és odaállt Teri néni elé majd megkérdezte: – Nézd Teri néni! Ugye milyen csinos vagyok? – Igen Danikám – válaszolta az óvónéni – tényleg nagyon csinos vagy így! – Dani nagyon büszke volt magára. De, ami még nagyobb öröm volt számára, hogy végre ment oviba Tomi is. Az udvaron találkoztak, jót játszottak is.
Aztán délután én is voltam fodrásznál. A hajam jó lett, csak ilyenkor legalább két napig állva, vagy ülve kéne aludjak, hogy a formája is megmaradjon. Mert hihetetlenül el tudom feküdni, aztán meg alig tudom visszacsinálni, hogy legalább hasonlítson az eredeti műhöz.
Ki fejti meg a következő mondatot: – A Sodori függőhíd az utasok kevvecs upicéja. ……..
Oké, mondom a megfejtést, ami nekem is úgy 10 percbe telt, mert vagy ötvenszer megkértem Danit, hogy mit mond. Mi lehet az a kevvecs upicéja. Hát a Sodori függőhíd azt utasok kedvenc uticélja. Csak a kincsem nem tudta kimondani, hogy kedvenc uticélja.
Remélem holnap nem fog így fújni a szél, mint ma.
2008 október 5. | Szerző: duma
LEVÉL A SZŐKE NŐ ANYJÁTÓL
Kedves Lányom!
Lassan írom levelem,
mert tudom, hogy nem tudsz gyorsan olvasni.
Már nem ott lakunk, ahol eddig,
mert apád olvasta, hogy a legtöbb baleset az otthontól 20 km-es körzetben
történik, úgyhogy elköltöztünk A házszámot sajnos nem tudom megírni, mivel az
előző lakók magukkal vitték, hogy ne kelljen a címüket megváltoztatni.
Az új
házban minden nagyon szép és jó. Mosógép is van, bár nem működik valami jól.
Beletettem a ruhát, meghúztam a láncot, és azóta nem láttam belőle semmit.
Mindent összevetve nem rossz itt.
A múlt héten csak kétszer esett az eső,
egyszer három, egyszer meg négy napig.
Elküldtem a kabátot, amit kértél, de
apád szerint a gombok miatt túl nehéz lett volna a csomag, úgyhogy levágtam
mindegyiket, és beletettem őket a kabát zsebébe.
Az a lüke bátyád valamelyik
nap bezárta a kocsikulcsot, és több mint két órába telt, míg apádat és engem
kiszabadítottak az autóból.
A nővérednek ma gyermeke született, de még nem
tudjuk fiú-e, vagy lány, így azt sem tudom megírni, hogy nagynéni vagy nagybácsi
lettél.
Képzeld! A szomszéd beleesett a pálinkáshordóba. Néhányan
megpróbálták kihúzni, de ő hősiesen ellenállt, és megfulladt. Szegény embert 3
napig hamvasztották.
Máskülönben nincsen sok újság, minden a megszokott
mederben folyik.
Csókol szerető anyád
Ui.: Akartam pénzt is tenni a
borítékba, de már le volt
zárva
2008 október 4. | Szerző: duma
Most fogom megnézni nemtudomhánymillióhányszázezerszer. Egy kis ízelítő! :-))
2008 október 4. | Szerző: duma
Ó, ez a pocsék idő. De nagyon nem szeretem. Ilyenkor mindíg én is alszom egyet Danival. Meg egyébként is hajlamos vagyok bealudni vele. Kinnt hideg szél fúj, az eső már legalább nem esik. Hát mi ilyenkor a legjobb? Aludni egyet. Jó is, csak utána alig tudok magamhoz térni.
Csütörtökön volt Dani első kosáredzése. Már öltöztették őket át, mikor megérkeztem. Csurom víz volt a haja, úgy megizzasztották őket. De egyenlőre ez is tetszik neki, és ennek nagyon örülök. Igenis fontos, hogy már most megszeretessük velük a sport adta lehetőségeket.
Csodálkozom, hogy Dani nem fázott meg ebben a szeszélyes időben. Én meggyógyultam, úgy hogy gond egy szál se. Van már némi munka is, de úgy látom a beígért nagy meló elmarad, mert máshova viszik a csomagolnivalót. Én mondjuk annyira nem bánom, mert egyedül vagyok, és megszakadni sincs kedvem. Jó ez. Hétfőn hoznak majd megint. Legalább nyugodtan nagytakarítást tudok csinálni.
És majd elfelejtettem, holnap hajvágás Daninak. Mert így is elég izzadékony, fut egy kört és már szakad róla a víz. Sapkát meg egyébként is húz.
Képzeljétek, a postán lehet kapni dvd filmeket. És mit látok? A Macskafogó első részét. Gyorsan megvettem, 600 forint volt. Imádom, és egyébként is olyan régen nem láttam. Vettem ám lottót is. Ha hónapokig nem írok, akkor megnyertem. :-))
2008 október 1. | Szerző: duma
Hú, milyen nap is van? Szerda, hát persze. Először is, végre van egy kis meló. Remélem tartós lesz, mert kell a pénz nagyon. Úgy néz ki tényleg megmaradok, most már nagyon jól vagyok. Csak ez a fránya orrdugulás ne lenne állandóan. De, csak elmúlik előbb-utóbb ez is.
Daninak meg volt az első judo edzése. Egy fiatalember tanítja őket az alapokra. Csoda helyes kis pasi, bár, ha jobban belegondolok, a fiam lehetne. Ha az első randim sikerül. :-DDDDDDDD Ha jól számoltam, akkor tízen vannak az edzésen. De nem is kell több, ilyen picikből ennyi pont elég. Daninak nagyon tetszett az első óra. Futottak, meg bukfenceztek, meg tornáztak. Mikor bementek a tornaterembe, leültem egy padra. Csak egy fél mondatot hallottam, mikor Sanyi bácsi (- jézusom itt bácsizom, de hát a gyerkőnek bácsi – de olyan muris) azt mondta nekik, hogy duma nincs, csak ha nagyon muszáj. Aztán jött az egyik anyuka, vele beszélgettünk kinnt. És reménykedtünk, hogy jól lefárasztja ezt a pár lúrkót. Dani önfeledten rohant ki az edzés után, és nagyon tetszett neki. Én pedig örültem. Holnap pedig élete első kosárlabda edzése lesz. Remélem az is ilyen jó lesz.
Na, most megyek, Danizom egyet, aztán jön a doktorom, meg a feleségek. :-)) Puszi nektek! :-))))))
2008 szeptember 29. | Szerző: duma
Na, azért még van ám, csak közben dolgom volt. Szóval mikor beértünk pestre a parkba, Dani hirtelen azt sem tudta mit is csináljon. Így aztán úgy döntött gyorsan mászókázik egyet. Mert, hogy van ám ott játszótér is. Mi addig Nagyival beszélgettünk egyet. Dani “apja” kiment Angliába, hogy ott dolgozzon. Igaz, még munkahelye nincs, mert nincs két hete, hogy kiment. De keresik ott a szakmunkásokat, nyelvtudása meg van. Most nagyon drukkolok, hogy jó munkahelyet találjon, mert akkor nem jön vissza Magyarországra. Ó, de jó is lenne.
Na, Dani, miután megmászott néhány csúszdát a kerti vasútat szerette volna kipróbálni. Mentünk mi is vele egy kört, hát nagyon jó volt. Manónak nagyon megtetszett, menni akart még egy kört, de mondtuk neki, hogy nézzünk már szét kicsit, elvégre azért jöttünk. Volt egy mozdonyfordító korong, na azzal is mentünk egy kört. És elámúlt, mikor meglátta a fűtőházat. Pont olyan, mint a mesében – állapította meg Dani, és szenttül meg volt győződve, hogy ő most a Tidmouthi pályaudvar fűtőházát látja. És ott volt a függőhíd, vagy ötször felment és lement, míg mi ittunk egy kávét. Aztán irány mozdonyvezetés. Na, ott aztán még a hangja is elment. A mozdonyvezető bácsi elindította a nagy dízelmozdonyt, Dani meg segített neki a kormánykereket csavarni. A végén, mikor megkérdezte a vasútas, hogy tetszett-e neki, azért hangosan azt válaszolta, hogy igen. Na, és ott volt a hajtányozás. Beleültünk, a pasi előreállított egy kart, aztán hajtottuk. Mire beindult, azért oda kellett ám muszkli, utána, már nem annyira. De azért, akik ezen régen kilométereket hajtottak, lehettek ám bicepszei. Nagyon jó váll és karerősítő, az már biztos. Dani csak fogta inkább, de láttam nagyon élvezte. Aztán bementünk végre a fűtőházba. Beültünk egy régi személyvagonba. Nagyon szépen fel lett újítva, fapados, középen egy kályha, amit fával és szénnel fűtöttek. Nagyon jó volt, meg az omnibuszon is ültünk, csak az emeletére nem lehetett felmenni sajnos. Aztán felmentünk az összes olyan régi mozdonyra, amire fel lehetett menni. Dani minden apróságot meg akart rajta nézni, de hát azért ennyi időnk nem volt. Bementünk egy kis helyiségbe, ahol makettek voltak. Na, onnan alig tudtuk kivonszolni. Ott mentek a tehervonatok, meg gyorsvonatok, hegyen át, völgyön át, hídakon keresztül, városokon kasul. Aztán mikor kijöttünk, ment megint 3 kört teljesen egyedül a kerti kisvasúton. A “kalauz”bácsi már ismerősként üdvözölte. Aztán nagy nehezen búcsút vettünk tőle. Útközben azért már nyafogott, hogy ő milyen fáradt, a villamosmegállóban még a földre is leült. Mondjuk nem érdekelt, mert olyan ruhát adtam rá, ami nem baj, hogy összekoszolódik, elvégre kirándulni jöttünk, nem esküvőre. Leültünk a villamoson, mikor Nagyi leszállt, Dani odakiáltott neki, hogy: – Nagyi vigyázz magadra, sziapuszi! Azért rohannunk kellett, hogy elérjük a vonatot, mert ha nem, akkor várhattunk volna egy órát. De pont időben, két perccel az indulás előtt felszálltunk. A hazafelé vezető út már eléggé nehezen ment neki, fáradt volt, bukdácsolt. Itthon is alig tudtam rávenni, hogy legalább fürödjön meg. De aztán fél 9-kor elaludt. Igaz háromszor felébredt, nagyon sírt, de tudom, csak a kifáradás miatt volt. Mindíg ezt csinálja, ha túlfárad. Viszont aztán reggelig meg sem moccant.
2008 szeptember 29. | Szerző: duma
A tegnapi nap nagyon jól sikerült. Szombaton este lefekvés előtt elárultam Daninak a nagy titkot. Hogy hova is megyünk vasárnap. Nagyon örült neki. Láttam rajta. Ugyanis Dani nem az a tapsikolós, kiabálós fajta ilyen esetben. Ha örül, látom rajta, hogy valami boldogságot okoz neki, azt ő azért úgy szép csendben tartja. Csak a szeme csillogásán látom, na meg az arcán, hogy ha valami boldoggá teszi, vagy valaminek nagyon örül. Ő nem kiáltja világnak, hanem szép csendben, magában örül. Esetleg rám vigyorog, és nagy örömében szorosan átöleli a nyakam egy pillanatra.
Reggel felkeltünk, nem kellett kétszer mondani neki, hogy öltözzünk. Igazán szép, napfényes időnk volt. Hát, mindent kipróbált. De itt van pár kép. Igaz, ezt egy honlapról szedtem le. A minőség nem éppen a legjobb.
Hajtottuk a hajtványt. Hát, mondtam is, hogy a sok hülye konditerembe jár, ahelyett,
hogy ezt húzná. Olcsóbb és egészségesebb is.
Na,ez a kerti kisvasút volt a leglátogatottabb. Dani vagy 4-szer ült rajta. De még a felnőttek is élvezték. Én is kipróbáltam, csuda klassz. Manó meg egyenesen élvezte, szerintem napokig elutazgatott volna rajta.
Az összes mozdonyt megmásztuk, amit csak lehetett.
Hát, íme a Tidmouth-i fűtőház. Dani szerint.
Ez a mozdonyt is vezette ám. Egy kis segítséggel.
2008 szeptember 27. | Szerző: duma
Nos, egyáltalán nem vagyok jól. Ugyanazok a tüneteim, mint, januárban, mikor elkapott az influenza, és nem kászálódtam ki belőle 2 hétig. Szóval nem vagyok én megfázva. Szimpla influenzának tűnik. És egyenlőre úgy látszik engem kapott csak el hála égnek. Hétfőn orvoshoz fogok menni, semmi cicó. Pedig én akkor megyek, ha már visznek. Hát, hétfőn elviszem magam. Addig marad az Algoflex, mézes tea. Meg holnap megyünk Danival Pestre. Beígértem neki a nagyit, meg a Vasúttörténeti Parkot. Ezt már nem mondhatom le, mert a szombati 100 Folk Celcius koncert is elmarad barátja, Tomi betegsége miatt. Ennél több csalódást nem okozhatok neki. Ha már egy hetet kibírtam doki nélkül, akkor ez a hétvége már meg sem fog kottyanni.
Ha ilyen fejetek lenne, nektek is fájna. Mind a hét, mint nekem. Legyetek jók, ha tudtok…. :-))))))) Influenzamentes, napsütéses hétvégét kívánok, akivel nem találkoznák. :-))))))))))
2008 szeptember 25. | Szerző: duma
Hát, most sem érzem valami jól magam, de legalább kapok levegőt az orromon keresztül. Így két nap alatt ez nagyon jó érzés ám. Csak ne fájna mind a hét fejem, és ne fáznék ennyire. Lázam nincs, nem is szokott lenni. Állítólag így rosszabb betegnek lenni.
Ma megint elkönyvelhettem, hogy Dani igazi lovag. Már most egy igazi gentleman. Ugye már régebben írtam, hogy szokott vinni mamának néha ajándékot. Nos, ezek az ajándékok mindennapossá váltak. Reggel az oviba visz mindíg ajándékot az óvónéniknek. Vagy egy falevelet, pár gesztenyét, egy-két szép kavicsot. Ezeket az ajándékokat beleteszik egy kosárba, és ha összegyűlnek ezek a behozott apróságok, mindíg csinálnak belőle valamit. Délután pedig mamának hoz ajándékot Dani. Szintén ilyeneket, leveleket, virágot, kavicsot, gesztenyét. Ma is így történt. Talált az út mentén három kósza pitypangot. Le is szedte, majd ideadta nekem, mert még a gesztenye hiányzott. Szedett azt is vagy 6-7 darabot. És ahogy ő mondta nekem utána: – Anya, majd otthon odaadom mamának, meg neked. De csak otthon, és akkor nagyon boldogok lesztek. – Én mosolyogtam rajta. Ballagtunk hazafelé, majd Dani megszólal: – Anya, inkább odaadom a virágot meg a gesztenyét Tominak, meg az anyájának, mert Tomi beteg. – Mondom, oké szívem, biztos nagyon fognak neki örülni. Aztán, hazaérve gyorsan átmentünk Évaboltosnénihez körtéért. Mert most körtéből áll a világ Daninak. Bemegyünk, erre mitadisten? Dani odanyújtja a pitypangokat Évának. – Neked hoztam, meg a gesztenyéket is. – És nyúl a mellényzsebébe, előveszi a gesztenyéket és beleteszi Éva tenyerébe. Éva tiszta boldog lett tőle. Meg is jegyezte, hogy milyen úriember ez a legényke. A gesztenyék felkerültek a polcra, és a pitypangok is. Persze nem maradt el az ajándék, a boltosnénitől kapott egy vaníliás tejberizst.
2008 október 8. | Szerző: duma
Fájnak a lábaim. Elszoktam a napi 10 órai állástól, így aztán alig állok a lábaimon. Majd, ha állandó meló lesz, akkor elmúlik, de most még elég rossz. Dani továbbra is élvezi a kosárlabdát, és a judot is, remélem megmarad a lelkesedése.
Nagyon tetszik neki ez a rtl-es celebvagyok műsora. Csak nekem nem. De leginkább attól mászok a falra, hogy Dani mindent tudni szeretne. Már jó előre. Másztak ugye vízesésen keresztül ezek a celebek (de gyűlölöm ezt a szót, bár a sztár névtől is kitör a frász). Na, szóval Dani ezek után tudni akarta, hogy mikor fogják mutatni megint. És, hogy meddig fognak aludni, és mikor fognak megint főzni, és ki fog menni a próbára, és persze mikor, és ki fog győzni, és mikor fogják mutatni a kígyót, békát, bogarat, és megcsípi-e a pók a bácsit. Vagy a nénit fogja megcsípni? És a kígyó hova fog bemászni? És mikor fogják kiengedni a vizet az akváriumból. Na, és persze hova engedik ki a vizet, és mi lesz a békákkal meg a kígyóval. És vajon mérges a béka, meg a kígyó? És ha nem, akkor hol van a mérge? És miért esik ott az eső? Mert, ha eláznak a bácsik és a nénik, akkor betegek lesznek. És akkor elviszik őket az doktornénihez, vagy a doktornéni megy hozzájuk? És miért esik lépcsősen a víz?…. És még sorolhatnám. Szóval a fél órás műsort végigkarattyolja, ami nem lenne baj, csak meg sem várja, hogy válaszoljak.
Oldal ajánlása emailben
X